Interjú Dr. Cságola Attilával

Dr. Cságola Attila a Szent István Egyetem Állatorvos-Tudományi Karának Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékén dolgozik, kutatási területei a sertés circo- és parvovírusok, a kutya és macska parvovírusok, illetve különböző vírus vakcinák fejlesztése.

Kedves Attila, kérlek mondj pár szót a parvovírusokról, milyen újdonságokat lehet róluk tudni?

A molekuláris diagnosztikai módszerek gyors ütemű fejlődésének köszönhetően az elmúlt időszakban sok parvovírus került kimutatásra világszerte, amelyeknek a vizsgálata jelenleg is zajlik. Ezek között vannak olyan vírusok, amelyeknek a genetikai állománya meglehetősen homogén, kis változatosságot mutat, míg vannak olyan vírusok, amelyeknek a genetikai anyaga egymástól jelentős eltéréseket mutat. Ezek az eltérések megjelennek fehérjeszinten is, így az antigén-szerkezetükben is jelentős különbségek lehetnek. Ezeknek az új parvovírusoknak a patogenitásáról egyelőre semmit nem tudunk. A sertés parvovírusok között akadnak olyanok, amelyek szaporodásbiológiai rendellenességekben voltak kimutathatóak, mások légzőszervi tünetekből mutathatóak ki inkább, de hogy ezek milyen szerepet játszanak az adott kórfolyamatban, vagy van-e egyáltalán kóroki szerepük, az még egyelőre nem bizonyított. A parvovírusok azon tulajdonságát jól ismerjük, hogy az idő múlásával folyton változnak, és bár a változékonyságuk nem túl gyors, de a folyamatos vakcinázások óta eltelt elegendő idő ahhoz, hogy a vírusok olyan jelentős mértékben módosuljanak, hogy ma már úgy tűnik, képesek a vakcinás védettségeket kijátszani. Hiszen a vírusoknak éppen az a céljuk, hogy életben maradjanak, ezért ha mi – vagy az állat – védekezünk ellenük, akkor a vírusok megpróbálnak úgy változni, hogy az ellenük képződött ellenanyagok ne tudják őket semlegesíteni. Erre több példát is tudnék említeni, például: a sertés parvovírusok esetében létrejött egy olyan változat – amely már Magyarországon is kimutatásra került, a mi laborunkban –, amelynek kapszidjában egy-két aminosav megváltozott olyan kulcsfontosságú helyeken, melynek következtében úgy tűnik, hogy még vakcinázott állományokban is képes áttörni a védettséget, és a kocákban vetéléseket, illetve mumifikált magzatok világrajöttét eredményezi.

Mi a helyzet a kutya parvovírusokkal?

Magyarországon az elmúlt két-három évben egyre gyakrabban figyelhető meg az a jelenség, hogy oltott kölyökkutyák – olyanok is, amelyeknek az anyja is vakcinázva volt – a tipikus parvovírusos bélgyulladás tünetei között megbetegednek, sőt gyakran el is pusztulnak. Ennek a hátterében is úgy tűnik, hogy olyan genetikai változás áll – hasonlóan a sertés parvovírusokhoz –, amely a kapszid azon részét érinti, amely jelen ismereteink szerint a neutralizációért felelős. A kutya parvovírusnak ugyebár három fő típusba sorolják, úgymint CPV-2a, CPV-2b és CPV-2c, amelyek mindössze egy-két aminosavban térnek el egymástól a VP2 kapszid fehérjéjében. Az új mutánsokban tapasztalható két-három aminosav eltérés azonban a vírus egy másik kapszidfehérjéjében alakult ki, amelyet mi a Magyarországon előforduló CPV-2a genotípusban mutattunk ki, de a nemzetközi szakirodalom és a génbanki adatok alapján úgy tűnik, hogy a CPV-2b és CPV-2c genotípusokban is ugyanez a mutáció van jelen.

Jól értem, hogy olyan vírustörzseket sikerült azonosítanotok, amelyek a jelenleg forgalomban levő oltóanyagokban található törzsektől eltérnek, ráadásul oly módon változott meg az a kapszidfehérje, hogy a vakcina adta védelmet is képesek áttörni?

A konkrét ok-okozati összefüggést igazoló eredményeink még nincsenek; azonban az utóbbi idők megbetegedései során izolált törzsek szinte mind tartalmazták ezt az újfajta, három aminosavat érintő mutációt. És nem számít az, hogy az állatot milyen vakcinával oltották, a különböző gyártók különböző genotípusait tartalmazó oltóanyagot használva a kutyák ugyanúgy betegedtek meg, és szekvenálással ezt az új mutánst sikerült azonosítanunk. Ezen új variánssal szemben tehát nem lehet azt mondani, hogy bármelyik vakcina is hatékonyabb lenne a másiknál. További érdekesség, hogy idősebb korú állatokat is képes volt megfertőzni a vírus: körülbelül egy éves korig képes akár komoly tüneteket okozni. Állatorvos kollégáktól kaptam olyan visszajelzést is, hogy volt olyan 1 év körüli kutya, amelyik el is pusztult a betegség következtében.

Van-e különbség a klinikai tüneteket illetően a fiatal és az idősebb, egy év körüli kutyák esetében?

Nem igazán. Ugyanúgy a véres hasmenés a legjellemzőbb tünet, legfeljebb nem olyan drasztikus a kórlefolyás, kicsivel jobbak a kutya túlélési esélyei. Csakhát eddig ugye néhány hónapos kor fölött nem igazán fordult elő parvovírusos fertőzés, ma már egyre gyakrabban találkozhatunk idősebb kutyák megbetegedésével is.

Az antiszérumok használatáról van-e tapasztalatod, segíti-e a gyógyulást? Indokolt lehet-e az adása ilyen esetekben?

Saját tapasztalatom nincs, de a klinikus állatorvosoktól úgy tudom, hogy nem nagy sikerrel alkalmazzák a hiperimmun szérumokat kutya parvovírus okozta megbetegedések kezelése során. Abban az esetben, ha a fertőzött állományban található anyáktól vett savót adták be a kölyköknek, az elhullási arány csökkent egy kissé, de ez sem akadályozta meg teljesen az elhullásokat.

Mit tehet egy tenyésztő, ha felüti fejét a fertőzés a kutyák között? Milyen védekezési lehetőségek vannak a parvovírussal szemben?

A legegyszerűbb és legolcsóbb mindig a megelőzés. A fogékony időszakban a kölyköket ne vigyük olyan helyre, illetve más kölykök vagy állatok közé, ahol fokozottan ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Persze a zártan tartás sem jelent 100%-os védelmet, hiszen a parvovírusok rendkívül ellenállóak, akár a cipőnkkel is hazavihetjük őket, ezért sajnos a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhatnak megbetegedések. Európában tudomásom szerint nem kapható olyan vakcina, amely ez ellen az új antigén-szerkezetű változattal szemben hatékony lenne, ezért az egyetlen megoldás ilyen esetekben a telepspecifikus oltóanyag készítése. Ehhez mintát kell venni az adott állományból, elküldeni a megfelelő laboratóriumba, ahol a vírustörzset ki tudják tenyészteni, izolálják, elszaporítják és inaktiválják. Ezután lehet belőle a jogszabályoknak megfelelően telepspecifikus vakcinát készíteni és beoltani vele a kölyköket. A legjobb, ha a tenyészállatokat is oltjuk ilyen módon, mert így az utódok a maternális ellenanyagok révén szereznek némi védelmet már ez ellen az új vírussal szemben is. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy az inaktivált vakcináknak van egy nagy hátránya az élővírusos vakcinákkal szemben: csak humorális immunválaszt indukálnak, azaz celluláris immunválasz nem fog kialakulni. Az olyan esetekről pedig még nem is beszéltünk, amikor pl. coronavírus vagy más egyéb kórokozó súlyosbítja a helyzetet.

Más betegségekkel együtt a parvovírus súlyosabb tüneteket képes okozni?

Azokból a mintákból, amelyek úgy érkeztek hozzánk, hogy több helyen is vizsgálták és úgy találták, „ez nem parvós”, többféle vírust is szoktunk keresni. A legtöbbször azonban mégiscsak parvovírust mutatunk ki belőle, méghozzá nagy mennyiségben – az esetek egy jelentős részében pedig coronavírussal együtt, utóbbit viszont csak kis mennyiségben lehet a mintákban megtalálni. Előfordult olyan eset, amikor a telepspecifikus parvo-vakcina nem védte meg az állatokat, sajnos elpusztultak, és ezekből az állatokból coronavírust izoláltunk. Úgy tűnt tehát, hogy bár a parvovírust sikerült „megfogni”, utána viszont a coronavírus betegítette meg az állatokat. És sajnos olyan is előfordult, hogy III. típusú hiperszenzitivitási reakció lépett fel az oltóanyag beadása után – ilyenkor szóba jöhet a szteroidos kezelés (ami ráadásul nem is mindig hatásos, vagy beválik, vagy nem), amely a túlérzékenységi tüneteket enyhíti, viszont az immunrendszert gyengíti, azaz a fellángolhat a parvovírusos fertőzés. Ez a tipikus „most mi a fenét csináljon az ember?” szituáció.

Kutya coronavírus elleni védőoltásokról mit a véleményed? Érdemes a szukákat immunizálni?

Kutya coronavírussal szemben is kapható oltóanyag. Egy bevált módszer, ha a vemhesség alatt parvovírus ellen, majd egy más időpontban coronavírus ellen is vakcinázzuk a szuka kutyát. Ezzel a kombinációval úgy tapasztaltuk, hogy megszűnnek a komolyabb problémák és a kölykök egészségesen felnevelhetők, minimális elhullással (de azt sem parvo- vagy coronavírus okozza).

Milyen diagnosztikai nehézséget jelent a kettős fertőzöttség gyakorisága, hiszen így a parvo- és a coronavírust is ki kell mutatni; mit lehet javasolni a kollégáknak, milyen mintavételezéssel tudják ezt a problémát hatásosan felderíteni?

Magának a vírusnak a kimutatására elég sok módszer van. Vannak különböző gyorstesztek, amelyek magát a vírus antigént, tehát a vírus jelenlétét mutatják ki. Megvizsgáltunk néhány kereskedelmi forgalomban kapható gyorstesztet (sertéstenyészetből izolált nagymennyiségű vírussal), és azt tapasztaltuk, hogy nagyon gyenge pozitivitást mutatott, holott a mintában igen nagy mennyiségben volt jelen a vírus. Tehát ezeknek a gyorsteszteknek a megbízhatósága véleményem szerint nem túl magas. Ha pozitív eredményt kapunk, akkor azt elfogadhatjuk pozitívnak; azonban ha az eredmény negatív, főleg ha a tünetek arra utalnak, hogy parvovírusos megbetegedésről van szó, akkor mindenképpen javasolt laboratóriumba küldeni, ahol sokkal érzékenyebb módszerrel lehet kimutatni a kórokozót.

Ezt az állításodat csak megerősíteni tudom, mert a 2013. június 5. és 8. között Berlinben tartott 16. Állatorvosi Laboratóriumi Diagnoszták Világszövetségének Nemzetközi Szimpóziumán (16th International Symposium of the World Association of Veterinary Laboratory Diagnosticians) az egyik előadáson arról számoltak be, hogy PCR-rel összevetve az immunkromatográfiás gyorstesztek mindössze 33%-os korrelációt mutatnak, vagyis a PCR-rel vizsgált és pozitívnak bizonyult mintáknak mindössze 1/3-át lehetett parvovírusos gyorstesztekkel kimutatni.

A coronavírusok tekintetében mik a tapasztalataitok? Ott is ennyivel érzékenyebb metodikának számít a PCR vizsgálat?

A coronavírusokat a mintákból általában kis mennyiségben szoktuk kimutatni, annak ellenére, hogy a PCR több nagyságrenddel érzékenyebb módszer, mint a gyorstesztek. De mivel a coronavírus esetében RNS vírusról van szó, amellyel sokkal nehezebb dolgozni, ez a vírus kimutathatóságát nagymértékben megnehezíti. Tehát még nehezebb izolálni, mint a parvovírusokat, vagy más DNS vírust. Nem beszélve arról, hogy míg a parvovírusokat egy rutin PCR-rel ki tudjuk mutatni, addig a coronavírusokhoz sokszor egy érzékenyebb PCR metodikára, ún. nested PCR-re (két egymást követő futtatás, ahol a második körben egy az első PCR termékén belül található szakaszt sokszorosítjuk fel) van szükség. Ettől függetlenül az a tapasztalatunk, hogy a mintákban a parvovírus dominál, amellett, hogy a coronavírus is jelen van – az egymáshoz viszonyított kórtani szerepüket tekintve tehát a problémát jelen ismereteink szerint a parvovírus okozza, a coronavírus pedig súlyosbító tényező. Ha figyelembe vesszük azt, hogy amíg a coronavírus a bélbolyhok tetejét károsítja, a parvovírus pedig az alsóbb sejteket, az is elképzelhető, hogy mire a betegség kialakul és a súlyosabb tüneteket tapasztaljuk, addigra a coronavírusok elvégezték a dolgukat és már csak kis mennyiségben ürülnek, ezért is nehezebb őket kimutatni. Hiszen a parvovírus miatt nincs ami pótolja a bélbolyhok csúcsi részét, nem lesz hol szaporodjanak a coronavírusok – ez is abba az irányba mutat, hogy a betegségnek ebben a szakában a parvovírus fog dominálni a mintában. Persze a mostaninál intenzívebb kutatómunkára lenne szükség, hogy feltérképezhessük, tulajdonképpen hogyan alakul a járványtani helyzet a parvo- és coronavírus összefüggésében – ráadásul számításba kell vennünk most már ezt az új genetikai mutánst is, amely a jelenlegi oltóanyagok adta védelmet is képes áttörni.

Köszönöm a beszélgetést!

Dr. Hegedűs György-Tamás

Vet-Med-Labor